A Budapesti Katonai Szakképző Iskola és Kollégium története
Vissza a katonai szervezetekhez
Létesítése, rövid története
Az MH BKSZIK-t a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere a 32/1996. (HK 20.) HM határozatával 1996. augusztus 1-jei hatállyal alapította. Az intézmény megalakulásától kezdve folyamatosan bővülő feladatokkal végezte nevelési-oktatási tevékenységét.
A BKSZIK (a továbbiakban: szakképző iskola) alaprendeltetése: a katonai szakképzésben résztvevő hallgatók felkészítése az Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakképesítések megszerzésére, a hivatásos tiszthelyettesi és zászlósi beosztások ellátására. A szakképző iskola alaprendeltetéséhez tartozott a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola anyagi-technikai ellátása is.
A szakképző iskolát a Magyar Honvédség szervezeti reformjának részeként, a középfokú nevelési-oktatási intézményrendszer átalakításának igénye hozta létre. A katonai vezetés az intézmény elé magas követelményeket állított. Egyidejűleg kellett biztosítani az OKJ szerinti magas színvonalú szakmai képzést és a hadsereg igényeinek megfelelő katonai képzettséget a különböző beosztások ellátására. Mindezzel együtt fontos szempont volt a NATO követelményekhez közelítő tiszthelyettes képzés megkezdése és a változó igényeknek megfelelő további korrekciók folyamatos elvégzése. A követelmények teljesítése nagyfokú rugalmasságot igényelt a szakképző iskola szervezetében és működésében.
Meghatározó szempont volt a testületileg széttagolt - szakközépiskolákat működtető - intézményrendszer koncentrálása. A fúzió okaként nevezhető meg a takarékosabb működtetés szükségessége. Pedagógiailag is indokolható az egységesebb irányítás alatt álló nevelési- oktatási intézmény célkitűzése.
A szakképző iskola új intézményként a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola (BJKMF) bázisán alakult meg. Szakképzési ágazatait a megszűnő szakközépiskoláktól folyamatosan vette át. A személyi és tárgyi feltételeket részben a BJKMF, részben a megszüntetett szakközépiskolák biztosították, illetve jelentős volt a csapatoktól, intézetektől áthelyezett oktatói és más beosztásokba kerülő személyek aránya.
A közoktatási törvény vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően elkészültek az előírt nevelési-oktatási dokumentumok. Budapest főváros főjegyzője a benyújtott igazolások és a pozitív szakértői vélemény alapján engedélyt adott a szakképző iskola működésének megkezdéséhez. A képzéshez rendelkezésre álltak a Honvédelmi Minisztérium által kiadott tantervek, a működéshez a legalapvetőbb személyi - tárgyi - dologi feltételek.
Az iskola hivatalos adatai
Az intézmény fenntartója átadott fenntartói jogkörben volt: a Honvéd Vezérkar, a fenntartó képviselője a HVK humán főcsoportfőnöke.
Az intézmény alapításának helye és ideje: Budapest, 1996. augusztus 1.
Típusa: többcélú, közös igazgatású közoktatási intézmény.
Az intézmény alapfeladata volt: a katonai szakképzésben résztvevő hallgatók felkészítése hivatásos tiszthelyettesi és zászlósi beosztások ellátására, továbbá a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola anyagi-technikai ellátása.
Az intézmény jogutódja lett: Pedagógiai-szakmai téren a 9/1957. HM számú parancs alapján létesített Központi Tiszthelyettes Iskolának, teljes körű jogutódja a 09/1984. (HK 6.) a 31/1987. (HK 10.) HM számú utasítással létesített, majd az intézmény szervezetébe folyamatosan beépített honvéd szakközépiskoláknak.
A BKSZIK képzési-nevelési feladatai
Az intézmény az alapító okiratban foglalt katonai szakképzés (hivatásos tiszthelyettes és zászlós képzés) mellett a képzés és nevelés más területein is számos feladatot látott el:
zeneművészeti szakközépiskolai képzés,
hivatásos tisztek, tiszthelyettesek egyéves intenzív, érettségire felkészítése,
hivatásos tiszthelyettesek hároméves, levelező rendszerű érettségire történő felkészítése,
tiszthelyettes előképzés keretében egyéves intenzív felkészítés érettségi vizsga letételére,
egyéves (OKJ-s szakmai képzettségre épülő) levelező beszámoltató jellegű szakmai (zászlós végzettséget adó) vizsgával záruló szakképzés,
előkészítő- és intenzív angol, valamint olasz nyelvtanfolyamok működtetése, kezdő, újrakezdő és haladó angol, német és orosz főiskolai nyelvi vizsgákra való felkészítés szervezése és működtetése,
a nem katonai tanintézetben végzett hivatásos tiszthelyettesek általános katonai
felkészítése,
tartalékos parancsnoki felkészítés szervezése és képzési feladatainak végzése,
távoktatási végponthálózat működtetése,
kihelyezett konzultációs központot működtetett a felsőfokú végzettség megszerzése érdekében (tisztek, tiszthelyettesek számára) a JPTE Pollack Mihály Műszaki Főiskolai Karával kötött megállapodás alapján,
az MH gyermekintézményei (óvodák, bölcsődék) tevékenységének szervezése, irányítása (majd felszámolása)
különböző rövid idejű tanfolyamok (pld. informatika) működtetése,
tantervfejlesztés.
A képzési (szakmai és vizsgáztatási) követelmények tartalma, képzési szakirányok, a képzés szakaszai voltak:
A hivatásos tiszthelyettesi szakképzésre bevonult hallgatók a szakképzés megkezdése előtt sorkatonai alapkiképzésben vettek részt, 120 óra időtartamban. A szakonkénti katonai szakképzés két jól elkülöníthető része oszlott: az általános katonai felkészítés 369, a szakmai felkészítés 858 órában. Ehhez járult a rajparancsnoki csapatgyakorlat 177 órában és 94 óra fakultáció. A katonai szakkiképzés irányóraszáma az 1 éves képzésben 1431 óra volt. Az általános katonai felkészítés óraszáma, tartalma minden szaknál egységesen azonos, tartalma, tantárgyai azonban a szakok követelményei szerint változóak voltak. Ilyen magas óraszám egy év alatt csak rendkívül feszes órarenddel, gyakran napi 7-8 órában volt végrehajtható.
A hatályos HM rendelet 82 szakot, illetve ágazatot tartalmazott, amelyből a tiszthelyettesi alapképzés (5.1-es középfokú szint) 45, a technikusi szint (5.2-es középfokú szint) 15, a zászlósi és a katonai kiképző (5.4-es, a felsőoktatás körén kívül eső felsőfokú szint) 22 szakot, illetve ágazatot foglalta magába. A szakképző iskola kapacitása ötéves működése során egy-egy kurzusban 6-21 katonai szak képzését elégítette ki. (Összességében 33 szak képzésére volt az intézmény feljogosítva.)
Általános katonai felkészítés (1 éves képzés)
A szakképesítés tekintetében a kamarák jogkörét a szakmai követelményekben meghatározott katonai szervek (szakmai főnökségek) gyakoroltak. A szakmai vizsgáztatás az 1994. évi XVI. és az 1995. évi LXXXIV. törvénnyel módosított 1993. évi LXXVI.
Szakképzési törvény alapján, valamint a 4/1996. MÜM rendelettel módosított 10/1993. MÜM rendelet általános szabályai és eljárási rendje szerint történt. A vizsgán megfelelt hallgatók Tü. 570. ragszámú bizonyítványt, őrmesteri (a kiválóan végzettek törzsőrmesteri) rendfokozatot kaptak.
A szakképző iskola nevelésfilozófiai alapelvei voltak:
A szakképző iskolai képzés alapvető jellemzője volt, hogy a képzés - kis arányú kivételtől eltekintve - a közoktatás rendszeréből már kilépett, általában a 18. életévét betöltött személyekre irányult. Ezért a nevelés a szakképzés rendszerében már nem a "hagyományos" személyiségfejlesztés elemeinek megvalósítását célozta meg, hanem - azok megerősítése mellett - a konkrét pályára, beosztásra való felkészítést szolgálta. A módszerek közül az érzelemre hatás helyett, erőteljesebben az értelmi meggyőzést állította előtérbe. Alapvetően fontosnak tekintette a személyes példa szerepét. Hangsúlyozta a kötelességek, a feladatok megoldásának fontosságát és ebben a lehető legszélesebb önállóságot.
A szakképző iskola nevelésfilozófiai alapelve szerinti cél volt, hogy a pedagógusok, az oktatók, kiképzők mind teljesebben képviseljék az igazi emberi és magyar értékeket, magas fokú erkölcsi magatartást tanúsítsanak. Mindamellett vallotta, hogy a társadalom demokratikus átalakulása is olyan nevelésfilozófiát követel,, amely a karbantartó tanulás helyett az innovatív tanulást részesíti előnyben. A nevelés tehát egyrészt a konkrét beosztások ellátására való felkészítést, másrészt a hivatásos katonai életpálya további feladataira való előkészítést is szolgálta.
A nevelés feladatait a célok határozták meg. A megvalósítás mindenekelőtt a képzés rendszerében a tanórákon, a gyakorlati tevékenységek színterein és a kollégiumi élet keretei között érvényesült. A nevelés egész rendszere a folyamatosságra épült. A szakképzés tárgyi ismereteinek elsajátítása fokozatosan fejlesztette a hallgatók hivatásos tiszthelyettesi pályára, illetve a konkrét beosztások ellátására való felkészülését. A nevelési (pedagógiai) célkitűzések megvalósítását a direkt módszerek alkalmazása helyett a képzés teljes szerkezetét átfogó tevékenységek komplex hatásaival tervezték meg elérni.