Az emlékhely létesítés „első kapavágása” a Facebook „Honvédség” csoportjában történt:

Károly Dogossy: Honvédség 2021.12.19.

 

Olvasom, „a napokban felavatták az Üllői úton a modern kézilabda csarnokot, amely igen sok sportág részére nyújt majd korszerű sportolási lehetőséget. Várhatóan telt ház, húszezer néző előtt lesz az igazi avatás a január 13-án kezdődő férfi kézilabda Európa bajnoksággal”.  (Forrás: google)

 

Mivel ez egy honvédségi emlékoldal, nem is ezzel, hanem a terület történelmével foglalkoznék röviden.

 

A „VASÁRNAPI ÚJSÁG” 45. évfolyam, 1898. évi 46. számának 80.2 oldaláról (A hely története album, Vasárnapi újság cím alatt a teljes cikk megtalálható)

Ebből kiderül, mi volt a cél a területen az első katonai objektum létrehozásával, tudjuk, a háború után hogyan szolgálta a műszaki tisztképzést az ETI, a Zalka, majd Bolyai katonai főiskola. Biztos vannak a csoportban százával olyanok, akik itt szerezték katonai diplomájukat, készültek fel a haza fegyveres szolgálatára.

Azzal nem foglalkozom, miért bontották le az akkorra már korszerűnek nevezhető műszaki felsőoktatási intézményt. Utána kerestem az interneten. „A területet a Honvédelmi Minisztérium 2008-ban telekáron eladta a Ferencvárosi Önkormányzatnak”.

 

Arról nincs semmilyen információm, esetleg szándékában áll-e illetékes szerveknek valamilyen módon megemlékezni a fentiekről. Esetleg kis emlékmű, emléktábla elfér-e mondjuk a nagy parkoló egyik „eldugott” szegletében?

 

Amennyiben még nem, elgondolkodom, esetleg lehetne-e ebben az irányban valamilyen kezdeményezés? A működő honvédségi társadalmi és érdekképviseleti szervekre gondoltam. Feltételezem, sokan vagyunk, akik a cél érdekében tevékenyen részt tudnánk vállalni. A csoport leírásában foglaltaknak megfelelően, remélem sikerült politikamentesen fogalmaznom.”

A számtalan emlék, élmény fénykép közzététele a beszélgetőket arra ösztönözte, hogy az érdeklődésre tekintettel kezdeményezni kell a sportcsarnok külterületén egy emlékhely létesítését. Ehhez a bejegyzéshez és a csatolt tizenkét fényképhez ugyanis 343 reagálás érkezett. A hozzászólások előre vetítették, van létjogosultsága egy emlékhely kezdeményezésének, csak el kell dönteni hogyan kezdjünk hozzá!” Emlékeztetőül név nélkül néhány észrevétel, hozzászólás:

• „Sajnos Szfváron is megtörtént, a 4-es tüzéreket úgyszintén lebontották, helyette INTERSPAAR áll, de legalább egy kapu és emléktábla emlékeztet a múltra. Most ismét „katonavárossá "akarják avanzsálni.

• Az enyészet és a nem akarás miatt csak az emlék marad!!!

• Budapest, Üllői út 135: Honvéd Hadtáp tiszti Iskola volt, 1953 októberében itt végeztem " JÓ " EREDMÉNNYEL és kaptam 500 forintot. Nekem életre szóló emlék ez az épület.

• köszönöm, páromat 1963-ban avatták, akkor volt ETI

• Itt volt a tiszthelyettes avatásom 97-ben!

• Izzadós hely és tökéletes klasszikus tánc parkett volt.

• Itt aludtunk felvételizők. 

• Ennek a helyén van a romhalmaz ugye?? A srácommal voltunk itt nyílt napon

• 1 tégla maradt emlékül. Édesapám kapta, én pedig őrzöm.

• Én is pucoltam büntetésből. Híradó voltam, 613-szoba. 83-87

• Fájdalmas emlék Ebben az évben vettem át a 60.-k jubileumi oklevelet!

• Apám volt az ETI első parancsnoka.”

És az emlékező hozzászólások mellett rengeteg lájk.

Az év végi, újévi fáradalmak kipihenése után 2022. januártól áprilisig az érintettek, kezdeményezők egy szűk körének levelezése zajlott. Írtunk a honvédelmi miniszternek, államtitkárnak, a IX. kerület polgármesterének, beszéltünk a honvédségi érdekeltségű társadalmi szervezetekkel, volt magas beosztású tábornokokkal.

A kezdeményezés céljának a következőket fogalmaztuk meg:

• Jelen korunk katonája és a helyi legszélesebb közvélemény is hazánk évezredes történelme részeként érezze magáénak, – a több évszázados hadtörténelem ezen viszonylag rövid szakaszát – számára is vállalható történelmi értékű legyen.

• Az emlékhely emlékeztessen a 110 évre, a laktanyára, az 1. honvéd gyalogezredre, az Egyesített Tiszti Iskolára, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolára, a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolára. Később, a katonazenészek kezdeményezésére, - mivel 1959-1999 között itt képezték őket – a katonazenész képző szakközépiskola is nevesítésre került.

Elsődlegesnek tekintettük, hogy fenti célok politikai csatározásoktól mentesen, teljesüljenek Az emlékmű állítás politika mentességének hangsúlyozására a legjobb példa a főiskola legendás főútja a Forinyák út névadójának magyarázata különböző történelmi, politikai időszakokban. A vezetéknév azonosság oka rokoni kapcsolatuk.

„Kivonat Budapest teljes utcanév lexikonból (Mészáros György, 1998)

Forinyák utca IX. Ferencváros. Üllői út és Gyáli út között, a Ferenc József gyalogsági laktanya mellett. Katonai terület lett, megszűnt (1950).

 1. Forinyák Géza (1840-1860): egyetemi hallgató. Az 1860. március 15-i tüntetés szétverésekor kapott súlyos sérülésébe április 2-án belehalt. (Az utca elnevezésének indokolása 1948-tól)

 2. Forinyák Gyula (1837-1906): lovassági tábornok. (Az utca elnevezésének 1948. előtti indokolása)”

 

 

Kezdeményezésünk mottója az ismert Széchenyi idézet:
„Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn”
 

A létrehozást a már felsoroltak mellett azért is fontosnak tartottuk, mert több jelentős évforduló éve 2023. április 30., 125 éve készült el az I. Ferencz József Magyar Királyi Honvédgyalogsági Laktanya, ebben az évben 175 éves a Magyar Honvédség és az 1848-49-es szabadságharc őrnagya, legnagyobb költőnk Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója.

 

Éppen ezért kezdeményezésünk az első perctől kezdve egy a laktanyáról, az 1. honvéd gyalogezredről és a katonai tanintézetekről is megemlékező emlékhely létesítését tartotta méltónak! A létesített emlékhely alkalmas lehetne évfordulókon, ünnepeken koszorúzásra, minden érdeklődő, látogató részére folyamatos megtekintésre.

 

Célunk elérése érdekében 2022. március 18.-án levelet írtunk a honvédelmi miniszternek, melyben tájékoztattuk a kezdeményezés elindításáról és támogatását kértük. (a miniszteri levél megtalálható a „DOKUMENTUMOK” között). Figyelemmel az áprilisi parlamenti választások várható minisztériumi hatásaira, tudtuk, hogy a beígért következő egyeztetésekre bizonytalan idő múlva kerülhet sor.

 

A miniszteri levelet megelőzően a kuratórium elnöke But Sándor ezredes úr a www.peticiok.com oldalon elindította a „Volt egyszer egy laktanya az Üllői úton” című petíciót. Megjegyzem, az előzetes érdeklődéssel, lelkesedéssel egyáltalán nem volt egyenes arányban az aláírók száma. Minden lehetőséget kihasználva folyamatosan hangsúlyoztuk, mi a jelentősége az aláírók, vagyis támogatók létszámának. Azért, hogy az információ mindenkihez eljusson, különböző módszereket alkalmaztunk. Telefon, társadalmi szervezetek megkeresése, sms, rövid email üzenetek stb., internet ugyanis több érintettnek van, mint Facebook elérhetősége.

 

Áprilisban a Facebook-on létrehoztuk „Az Üllői úti építészeti és katonai emlékhelyért” csoportot. Az emlékhellyel kapcsolatos feladatok végrehajtására, kapcsolattartásra, képviseletre a kezdeményezők But Sándor nyugállományú ezredes kuratórium elnökkel kaptunk felhatalmazást azzal, hogy kötelességünk a folyamatos tájékoztatás és a döntések közös megvitatása.

 

A miniszteri levél, a hivatalos petíció és az emlékhelyet kezdeményező csoport elindítása mellett megkerestük a Honvédelmi Minisztériumot, a IX. kerület önkormányzatát, a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény és Egyesületet, a BEOSZ-t, HTBK-t, a MATASZ-t, a HOHE-t, a HOSZ-t, a HODOSZ-t, a gyalogezrednek emléket állítani szándékozó Centenáriumi Hadtörténeti Egyesületet, az FTC-t is, mivel a teljes terület használója.

 

A megkeresés tárgya: A területen egy emlékhely létrehozás kezdeményezéshez csatlakozás, ennek támogatása partnerként.

 

Helye: MVM DOME - Népligeti Autóbusz Pályaudvar közötti füves területen.  

 

 

Mindezek mellett az anyagi támogatás reményében vállalkozásokkal is kapcsolatot létesítettünk. Reményeink szerint ezek támogatása fogja kiegészíteni a ráfordítás költségeit. Hangsúlyozom, nem az emlékhely létrehozására irányuló kérelemmel fordultunk fenti szervezetekhez, hanem a kezdeményezésünket támogató partneri kapcsolatot, együttműködést szorgalmaztuk.

Többszöri email és telefonos kezdeményezésünk után az első kézzel fogható eredmény, a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Életpálya Menedzsment Főosztály illetékesétől kapott meghívó április 28-án 10 órára, az emlékhely létesítésével kapcsolatos egyeztetésre.

 

Az egyeztetésen a következők határozott képviseletére készültünk:

• Célunk, a laktanyának és minden szervezetnek, intézménynek emléket állítani melyeknek a laktanya a 110 év alatt állomáshelyéül szolgált.

• Az emlékhely létrehozását kormányzati és önkormányzati érdeknek tekintjük, amelyet a magunk erejével támogatunk!

• Három változat megvalósítását támogatunk, de az első változatot tartjuk a helyhez legméltóbbnak!

1) Egy nagyobb szabású helytörténeti és katonatörténeti projekt megvalósítása. Mindezt elsősorban egy nagyobb volumenű emlékhelynek (múzeumnak) a létrehozásával kívánjuk elérni, amely kiállító térként üzemelhet, és egy katonai toborzó iroda feladatát is elláthatja.

2) Erőforrás hiányában legalább egy olyan emlékhely elhelyezését támogatjuk az adott területen, amely az ismert ágyúk hátterében minden volt katonai szervezetnek külön emlékművét egységben tartalmazza egy legalább 10x10 m-es szabad területen.

3) Végül, ha csupán magán adakozásból létrejövő emlékhelyre van lehetőség, akkor is azt javasoljuk, hogy azon minden intézmény megemlítésre kerüljön, egy, vagy több táblán, csarnokon kívül.

 

Rajtunk kívül meghívást kapott a "Centenáriumi Hadtörténeti Egyesület" a "Krajcáros" Alapítvány, a Nemzeti Közszolgálat Egyetem és a Hadtörténeti Múzeum. Az egyeztetést a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Menedzsment Főosztály megbízott vezetője vezette a vezető főtanácsos és illetékes főtiszt jelenléte mellett.

 

Az egyeztetésen jegyzőkönyvben rögzített egységes megállapodás született egy méltó emlékhely létrehozásának indokoltságáról, amely alapvetően egy emlékfalból állna, rajta emléktáblákon megemlékezve a Ferencz József laktanyáról, az 1. Honvéd gyalogezredről és a katonai felsőoktatás, közoktatás valaha ott működő intézményeiről. (Az egyeztetés jegyzőkönyve IDE kattintva elolvasható.)

 

Időközben megtudtuk, a teljes területet 3 helyrajzi szám kivételével hosszú időre a magyar államkincstár térítésmentesen a Ferencvárosi Torna Clubnak adta használatra.

 

Az egyeztetés óta eltelt idő alatti többszöri érdeklődés után júniusban ezt a levelet kaptuk:

 

„Tisztelt Ezredes Úr!

A tárca vezetői részére az egyeztető megbeszélésről szóló csatolt jegyzőkönyv felterjesztésre került, amely alapján azon döntés született, hogy a Honvédelmi Minisztérium egy emléktábla létesítését támogatja. Az emléktábla leendő helyszínének, illetve paramétereinek meghatározás kapcsán illetékeseink – tervezetten június utolsó hetében – egyeztetnek a Ferencvárosi Torna Club szakembereivel. Az egyeztetést követően kerülhet sor az ügy vonatkozásában további előre lépésre.

Tisztelettel

Honvédelmi Minisztérium

Illés Roland

vezető-kormánytanácsos”

 

Később rövid tájékoztatást kaptunk, hogy erre az egyeztetésre egy emléktáblás javaslattal sor is került a minisztérium és az FTC között. A sportklub előzetesen egy részéről kijelölt – számunkra igen frekventált - helyen egy emléktála elhelyezéséhez hozzá is járult. Hivatalos egyeztetésen ez még nem jutott tudomásunkra, azt sem tudtuk ezután hogyan folytatódik a kezdeményezés, milyen emlékhely létesítése került véglegesítésre, mik a következő teendők. 

 

 

Közben június 16.-án felkerestük a IX. kerületi önkormányzatot, ahol pénzügyi forrás hiányában elvi támogatást kaptunk. A „Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény és Egyesület” segítséget nyújtott a terület XIX. századig visszanyúló helytörténetének megismerésében, dokumentumokat, fényképeket bocsátott rendelkezésünkre, folyamatosan szakmai támogatást nyújtott az emlékhely létesítés jogi procedúrájában, minden vonatkozásban egyetértett a kezdeményezésünkkel.

 

Azt gondoltuk, hogy ma kis hazánkban nem egyszerű egy ilyen emlékhelyet, emlékművet létrehozni, aztán a gyakorlati megvalósítás minden képzeletünket felülmúlta! Ezért az emlékhely létesítésével kapcsolatban folyamatosan bővítettük ismereteinket a közterületi emlékhely létesítésének szabályaiból, vonatkozó építésügyi és egyéb szakhatósági szabványaiból, az MTA emléktábla szövegezési előírásaiból.

 

A jogszerű működést értelemszerűen alapítvány formájában célszerű végezni, megismerve a több hónapos bürokratikus utat az EKBA alapítvány „Szolidaritás katonáinkkal” projektjéhez csatlakoztunk. Végrehajtottuk a szükséges kiegészítéseket, módosításokat, bírósági határozat igazolta törvényes működésünket.

 

A bürokrácia egyszerűségére tekintettel a megvalósításhoz legalább öt törvénnyel, szabványokkal, alkotmánybírósági határozatokkal kellett jogalkalmazás szintjén tisztában lenni. Nem volt egyszerű elfogadtatni, hogy a politikai helyzetnek, történelmi tényeknek, szakmai, művészeti, nyelvhelyességi, jogi, nem utolsó sorban pedig az anyagi lehetőségeknek is meg kellett felelni. A kezdeményezők ötleteinek, javaslatainak sokszínűsége sem egyszerűsítette a helyzetet. Pedig az emlékmű besorolása, - magánkezdeményezéssel, önerőből, közterületen létesített, illetve közterületről is látszó emlékmű – alapján elvileg egyszerű az eljárás. Egy beadványt kell benyújtani tulajdonosi hozzájárulással, látványtervvel, műleírással együtt a IX. kerületi Önkormányzat településképi tervtanácsához, amely ezt tudomásul veszi. A beadott anyag az előírásoknak „kifogástalan” minősítéssel megfelelt!

 

A jogszerű működés érdekében rendelkeztünk alapítvánnyal, kuratóriummal, felügyelő bizottsággal, bankszámlával. Elvi rálátásunk volt egy ilyen emlékhely létesítésének anyagi kihatásaira, költségeire. Gondoltunk az utógondozásra, őrzés-védelemre is.

 

 

A többség számára elfogadható változat kialakítása érdekében kérdéseket fogalmaztunk meg.

 

„A kitöltésre egy hetet szántunk, kértük, minél többen éljetek a lehetőséggel. Természetesen mindenkinek joga van a táblázat kitöltése mellett szöveges véleményre is:

• Egyetértek a kezdeményezéssel

• Esélyt látok az eredményre

• Nem látok esélyt eredményre

• Emlékfalat támogatok három táblával

• Több emlékkövet támogatok emléktáblákkal

• Elfogadom az egy emlékkövet emléktáblával

• Csak minden intézmény emléktáblára helyezését támogatom

• Elfogadok egy leegyszerűsített szövegű változatot

• Egyetértek az ügyintézők eddigi tevékenységével

• Hiányolom a nagyobb aktivitást

• A megvalósításban egyetértek szervezetek bevonásával

• Virtuális emlékhely javaslattal segítem a munkát”

Honvédelmi Minisztérium

Centenáriumi Hadtörténeti Egyesület

IX. kerületi önkormányzat

FTC

Társadalmi szervezetek

 

A felmérés eredményesnek bizonyult, a válaszadók 70%-a biztos a megvalósításban, az anyagi felajánlás mértéke is jelentős, sokan, akár fizikai munkával is támogatnák a kezdeményezést.

 

Csoporttársunk, néhai Simon Lajos nyugállományú százados projektvezető önzetlen munkájának köszönhetően, a végső forma kialakításához sikerült Kincsesbánya környékén egy nagyobb és két kisebb úgynevezett „tatárkövet” megnézni, melyek a szobrász szerint tökéletesen alkalmasak, kemények, időtállóak, megmunkálás után látványukkal művészeti szempontból megfelelnek egy méltó emlékhely létesítési elképzelésnek. A legenda szerint a tatárjárás idején a falu lakói elátkozták a tatárokat, akik kővé változtak. A szakember geológus szerint ezek a kövek még a jégkorszakban szakadtak le valahol, „vándoroltak”, némelyiket az eredeti helyétől 4-5000 km távolságra találtak meg. A környékre jellemző, hogy Kincsesbánya és Fehérvárcsurgó határán lévő erdő, de sok ház udvara is igazi „kincsesbánya” azoknak, akik alapanyagot keresnek akár művészi munkához, akár helységnév jelzéséhez.

 

A tatárköveket a megtalálást megelőzően a szántóföld tulajdonosa traktorral behúzta az erdőbe, ezzel a VADEX tulajdona lett. Megkeresésünkre közölték, ők csak használók, a tulajdonos a Magyar Földalap. Ők is gyakorolták hatalmukat, kérték a helyrajzi számot, kiderült a kövek nem is Kincsesbánya, hanem Fehérvárcsurgó külterületén vannak. A kő tömege miatt a szobrász művésztelepére szállításhoz daruzni kellett. A darus cég elvárta, hogy adjunk forgalomszabályozókat és kötöző szakembereket, aggódtak, mi lesz, ha az iskolabusz kerülve a daruzást, az árokba csúszik. A megyei közútkezelő rugalmasan kezelte a problémát, a részéről ajánlott újabb darus cég - probléma nélkül – a vonatkozó előírásoknak megfelelően megoldotta a feladatot, sőt 40.000 Ft-tal olcsóbban, mint az előző. Az illetékes vadász azért feljelentett minket környezetkárosítás címén. Lajos barátunk jogszerűen tájékoztatta a hatóságot, így az eljárás elmaradt.

 

Szomorúan vettük tudomásul, hogy már 2022 nyarán a Honvédelmi Minisztérium és a IX. kerületi önkormányzat bejelentette, a kezdeményezést anyagilag nem tudja támogatni, így világossá vált, hogy magunkra maradtunk és az emlékművet önerőből tudjuk létrehozni. A teljes szervezés, ügyintézés, kezdeményezésünk hatáskörébe került. Ezért megkezdtük az alapítványon belül az elkülönített pénzgyűjtést.

 

Elvi segítséget ennek ellenére Vargha Tamás parlamenti államtitkár úrtól folyamatosan kaptunk, javaslatára felvettük a kapcsolatot Nagy Benedek Móron élő szobrászművésszel, rajta keresztül a szintén szobrászművész lányával Nagy Edittel és vejével Pintér Balázzsal. Az államtitkár úr több, Székesfehérváron létesített alkotásukat ismerte, munkásságukat több köztéri alkotás fémjelzi.

 

Az ügy előre vitelének érdekében megbeszélést kezdeményeztünk Vargha Tamás államtitkár úrnál, erre július 28-án került sor. A minisztériumban lefolytatott megbeszélés során ígéretet kaptunk, hogy egy újabb, végső egyeztetés kerül végrehajtásra az érintettek bevonásával.

 

Mi továbbra is olyan emlékhely létesítését tartottuk méltónak, amely a már említett emléktáblákon emlékezik a laktanyára, a gyalogezredre és tisztképzés intézményeire. Mindezek feltüntetését egy szikladarabra helyezett emléktáblán, végtelenül leegyszerűsített, kompromisszumokra sem alkalmas megoldásnak tartottunk.

 

A végső forma kialakításához a Facebook csoportban nem kevés harc után jutottunk el. Érthető módon előjöttek az emlékek, indulatokban, szélsőséges elképzelésekben sem volt hiány. A véleményező érintettek között volt olyan, aki megelégedett volna egy emléktáblával, de volt olyan is, aki kavicsnak tartotta az 5800 kg-os, 300x260x60 cm méretű tatárkövet. Nem volt egyszerű elfogadtatni, hogy a politikai- és gazdasági helyzetnek, történelmi tényeknek, szakmai, művészeti, nyelvhelyességi, jogi, nem utolsó sorban pedig az anyagi lehetőségeknek is meg kell felelni.

 

A hosszadalmas egyeztetések, megállapodások, érvek és ellenérvek ütköztetése után kialakult a többség részéről elfogadott emlékmű kompozíció, amely egy nagyobb és két kisebb kőből áll. Az „Emlékkő-kompozíció” mondanivalója:

A MEMENTÓ 1898 – 2008 cím utal arra, amiről az emlékmű szól! Az emlékezésről, a 110 éves múlt tiszteletéről.

• A nagy kövön elhelyezett három dombormű közül az első a régi laktanya főbejárat homlokzata - nekünk „Petőfi kapu” - ábrázolásával utal a laktanya építészeti és katonai örökségére.

• A második dombormű, Erzsébet királyné mellképe utal az 1. m. királyi honvéd gyalogezred örökségére. A királyné volt a gyalogezred zászlóanyja, mellképét az ezred katonái sapkajelvényként viselték.

• A harmadik domborművön a főépület ágyúkkal, alatta „A tisztképzés intézményei 1947-2008” felirattal pedig utal a tisztképző intézmények örökségére.

• A jobboldali, fekvő kő emléket állít a magyar katonazenész képzésnek, a baloldali, fekvő kő pedig tiszteleg a Magyar Honvédség mindenkori katonái előtt!

 

 

Az októberben felgyorsult pénzgyűjtésről folyamatosan tájékoztattuk a kezdeményezők csoportját.

 

Az emlékhely létesítésében érdekeltek hat hónap alatt 402 alkalommal 4.158.000 Ft-ot utaltak. A felkért szobrászművész január végére elkészítette az előírás szerinti 1:5 méretarányú makettet. Az emlékhely avatás előzetesen április 30.-ra, a Ferenc József laktanya felépítésének 125. évfordulójára, valamint a katonazene napjára tervezett időpontját, szeptember hónapra módosítottuk.

 

 

Számunkra elszomorító volt, hogy a novemberre várt végső egyeztetés helyett még ebben a hónapban a Katonai Örökség Főosztály (továbbiakban KÖF) arra hivatkozva, hogy nem fogadtuk el ajánlását az emlékhely anyagára, formájára, tartalmára vonatkozóan, elállt a további egyeztetéstől és tájékoztatott, a teljes költséget a kezdeményezőknek kell állni. Indoklás nélkül is tudtuk, hogy csak a Zalka Máté névvel lehet probléma. (A KÖF levél a minisztérium javaslatával megtekinthető  IDE kattintva. 

 

Azt már a kezdeményezés elindításakor elhatároztuk, hogy az emlékhelyet mindenképpen létrehozzuk, a megvalósításnak semmi nem lehet akadálya. Kiemelt figyelmet fordítottunk a kezdeményezés népszerűsítésére, az érintettek minél szélesebb körének bevonására. Ennek érdekében diavetítéssel egybekötött prezentációs előadásokon is bemutattuk elképzelésünket. A felkínált lehetőséggel kevés szervezet élt, ennek ellenére sikeresnek tarthatjuk a ceglédi Dózsa György Honvéd Nyugdíjas klubnál és Budapesten, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Emlékcsoportjánál tartott előadást. ( Fényképek a - látogatások, prezentációk, egyeztetések- albumban) Ezúton is tisztelet és köszönet a meghívásért! Nagy segítség volt, hogy a népszerűsítéshez 500 db szórólapot térítésmentesen kaptunk.

 

Folyamatosan törekedtünk arra, hogy a nyáron elkészített projekttervet, a költségvetés tételeit tartani tudjuk. A legszükségesebb kiadásokra koncentráltunk, ezeket az engedély beszerzések, daruzás, szállítás költségei tették ki. Decemberben sikerült a köveket a lelőhelyről a szobrász telephelyére szállíttatni. Ígéretet kaptunk, hogy a tatárköveket a művészek határidőre emlékművé fogják varázsolni.

 

A 2023-as év első negyedéve a pénzgyűjtés jegyében telt el. A kuratórium tagjai továbbra is igyekeztek az emlékhely megvalósítása érdekében a minisztériummal és a honvédségi érdekeltségű társadalmi szervezetekkel fenntartani a kapcsolatot.

 

Vargha államtitkár úrnál sikerült is elérni egy újabb egyeztetést, melyre március 14.-én került sor. Ezen az egyeztetésen az alábbi célokat tűztük ki:

Kérjük, a Honvédelmi Minisztérium fogadja el, hogy

• Többezres az emlékhely létesítésében érintett katonák, ott szolgálók, dolgozók száma, az ő képviseletükért erkölcsi felelősséggel tartozunk

• Továbbra is kiemelt partnernek tekintjük a minisztériumot, a racionális együttműködés a vezérelvünk, az egyességet sem győzelemnek, sem vereségnek nem tekintjük.

• Az engedélyezés jogi procedúrájában a minisztérium nem érintett, mégis kiemelt szerepe van, az elzárkózás a megvalósítás fő akadálya.

Kérjük, hogy

• A minisztérium vizsgálja felül eredeti javaslatát, amely tartalmában távol áll a kezdeményezők alapvető, történelemhű változatától. Vegye figyelembe, hogy a kezdeményezők 74%-a a véleményes nevű intézmény tanulója volt.

• Értelmezze, a településkép védelméről szóló 2016. évi CLXXIV., a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV., valamint az önkormányzatokról szóló 2011. évi CLXXXIX törvények előírásait, figyelemmel arra, hogy közterületet, közintézményt nem lehet elnevezni, sajtótermék és médiaszolgáltatás elnevezésében, illetve címében nem szerepelhet olyan név, amelynek viselője a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében, vagy fenntartásban közvetlenül összefüggésbe hozható. Fenti jogszabályok előírásainak kiterjesztése egy emlékkövön, többek között szereplő intézménynévre, joggal ellentétes. Az emlékhely besorolása szerint nem közterületen álló, hanem közterületről is látszó.

• Értelmezze, hogy az emlékkövön szereplő intézménynevek feltüntetésének célja az intézményről - nem a névadóról - való történelemhű megemlékezés.

• Az egyeztetésről készüljön jegyzőkönyv 

Az egyeztetésen a HM képviseletében a parlamenti államtitkár, a KÖF újonnan kinevezett főosztályvezetője és helyettese, valamint a jogi főosztály vezetője vett részt. Talán nem meglepő, hogy a minisztérium a kezdeményezés teljes történetét – a kezdetektől részletes, írásos és szóbeli tájékoztatás ellenére - nem ismerte teljes egészében, közel egy évig kiragadta a Zalka Máté iskolanevet és ez köré építette minden álláspontját. Tényszerű érvelésünk után, udvarias hangnemben foglaltak állást, értsük meg a probléma politikai jellegét, keressünk egy közös, mindenki számára elfogadható megoldást. A jogi főosztályvezető kezdeményezte egy olyan névtábláról készült fénykép keresését, amelyen a véleményes név a főiskola neveként szerepel a homlokzaton, így nem esik kifogás alá. Segítségképpen felkérte a Hadtörténeti Intézet és Múzeum igazgatóját keressen ilyen képet. Ez rövid idő alatt meg is történt.

 

  

 

Közben örömmel tettünk eleget egy újabb meghívásnak. A „Ceglédi Dózsa György Honvéd Nyugdíjas Egyesület” kért fel az előző évben nyugdíjas szervezeteknek felajánlott, Power Point bemutatóval egybekötött előadás megtartására.

 

A többi fénykép a tájékoztatóról  IDE kattintva tekinthetők meg.

 

Mivel még nem történt meg a KÖF és alapítványunk közötti - emlékmű szöveg tartalmára vonatkozó - megegyezés, az FTC, mint használó várakozó álláspontra helyezkedett. A Nemzeti Sportügynökség, mint a tulajdonos magyar állam képviselője a beküldött dokumentumokat véleményezésre megküldte Ferencváros önkormányzatának. Véleményünk szerint ezeket az intézkedéseket az érintett szervek óvatosságból tették, hiszen a beterjesztett dokumentumok teljes mértékben megfeleltek a vonatkozó jogszabályokban meghatározottaknak, és így gyakorlatilag visszamenőleges intézkedések születtek.

 

Április 4.-én a kerületi „Településképi Tervtanács” ülésén kellett az emlékmű létesítését indokolni, kérdésekre válaszolni.

 

A szobrászművészek árajánlatának elfogadása és a pénzgyűjtés állása alapján joggal feltételeztük, hogy az adminisztrációs engedélyek kiadása után nem lesz akadálya a szeptemberi avatási ünnepség megtartásának.

 

Az emlékhely létesítési álmaink megvalósításában áttörés az április 14.-én kelt KÖF levéllel következett be. (A levél elolvasható IDE kattintva) Ezzel egy időben a további együttműködés illetősége átkerült a HM Honvédelmi Nevelési Főosztály Kulturális és Társadalmi Kapcsolatok Osztály hatáskörébe. Örömmel vettük tudomásul, hogy Magyar Sándor úr személyében egy, a katonai rendezvények szervezésében, lebonyolításában jártas alkalmazott lett a partnerünk. Ugyanígy narrátor szerepkörre, hasonlóan felkészült főtiszt került kijelölésre.

 

Az eddigi nehézkes ügyintézés is felgyorsult. Megkaptuk a Nemzeti Sportügynökség hozzájárulását, együttműködési megállapodást kötöttünk az FTC-vel. Nagy segítség volt, hogy a Market Zrt. térítésmentesen elvállalta az emlékmű alapozását a terület előkészítését az avatási ünnepséghez.

 

Innen kezdve felgyorsultak az események. Az alapítvány kuratóriumának és az önkéntes segítőknek egy időben több irányba kellett koncentrálni. A gyűjtés eredményes végrehajtása érdekében fokoztuk a motivációs tevékenységet. Elkészítettük és a minisztérium segítőjével egyeztettük az avatási ünnepség forgatókönyvét, a meghívók tartalmát, a rendezvény logisztikai biztosítását a forgalomszabályozástól, parkolástól kezdve, az egészségügyi biztosításig bezárólag. Az avatási ünnepség zavartalan lebonyolítása érdekében minden mozzanathoz segítőket kértünk fel. Közben folyamatosan tartottuk a kapcsolatot a szobrászművészekkel, látva hozzáállásukat nyugodtak voltunk, az emlékművet elkészítik a megegyezés szerinti határidőre.

 

Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy Dr. Böröndi Gábor altábornagy a Honvéd Vezérkar Főnöke felkérésünkre azonnal elvállalta a rendezvény fővédnökségét és biztosított minket arról, hogy az ünnepség logisztikai biztosítását igényeink szerint az alárendelt katonai szervezetek maradéktalanul végre fogják hajtani. (A levél IDE kattintva olvasható el.)

 

Elképzelésünknek megfelelően minden közreműködőnek, szereplőnek valamilyen kapcsolata volt az Üllői úti laktanyával.

 

Az Üllői úti Katonai emlékhely avatási ünnepség lebonyolítása részleteiben megtekinthető a rendezvényről készült 36 perces videóban, valamint a dokumentumok mappában és az avatási ünnepség fotóalbumban

 

 

 

A teljesség igénye nélkül kiemelhetünk néhány példát a hozzáállásról, akik a támogatók, kezdeményezők mellett megértették és elfogadták az emlékmű létjogosultságát és önzetlen segítségükkel járultak hozzá a sikerhez.

• Az illetékes közútkezelő írásos kérelem nélkül is megadta az engedélyt, mert hivatalosan sokáig tartott volna. 

• A Klein trans Kft., semmi akadályt nem talált, hogy a kövek a lelőhelyről a szobrász telepére kerüljenek.

• A történész Dr. Gönczy Ambrus aki már elinduláskor képekkel, szakmai tanáccsal, önkormányzat előtti közreműködéssel segített, pedig nem is volt katona.

• A két szobrász, Edit és Balázs, akik viszont, biztos voltak katonák, mert tudták, hogy ez egy feladat, amit legjobb tudásuk szerint, esküjükhöz méltóan végre kell hajtaniuk.

• A Magnet Zrt, szerintem figyelt minket, mert szinte nem is kértük, máris gödröt ásni, betonozni akartak. Nem csoda, hiszen jelmondatuk, szeretünk építeni.

• Az MVM Dome fiatal illetékesei, rendkívül udvariasan, szolgálatkészen kezelték a témát és minket, sőt Fradi bérletet sem kértek.

• Borsits László ny. vezérezredes, aki megtudva, hogy volt kollégái még nem fizettek, pillanatok alatt eligazította őket, ezután egy hét alatt exponenciálisan megnövekedett a rendszerváltás utáni összes vezérkari főnök támogatási kedve.

• Csulak Ferenc, Szekeres István, akik kiemelkedő összeget szántak erre a célra.

 

Eljutottunk idáig, álmunk valóra vált, megcsináltuk! A várakozásunkat lényegesen meghaladó külsőségek között megtörtént az avatás, megnyugtató és reményteljes az emlékmű sorsa a jövőben. A kezdeményezőknek nagy megtiszteltetés volt hallgatni Dr. Lippai Péter dandártábornok úr, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar megbízott dékánjának szavait:

 

„…Azt tudniuk kell, hogy ez a hely mától kezdve már nemcsak az Önöké. A katonai oktatás, a katonai felsőoktatás egyik szimbólumává fog válni, amely jelentőségét és szellemiségét reményeim szerint tovább fogja vinni…..”

 

A több száz érintett részvételével megrendezett avatási ünnepségen a résztvevők sokak szemében könnyeket láttunk A rendezvény programja után hosszú ideig folyt az emlékmű előtt a fényképezés. A látvány azt sugallta, ez a szomorú emlékezés és az öröm kifejezése is, mivel az emlékművel az emlék akár évtizedekig megmarad, nem vész el a süllyesztőben, mint ahogy elveszett 2008-ban. Köszönet minden érintettnek, hogy közel 15 év után feléled!